2014. január 31., péntek

Csoda, vagy mi....

Hazaértünk a klinikáról, beszámoltam mindenről, mire a férjem reakciója az volt, hogy na, ő most bemegy, és beolvas, én meg addig írjam ki magamból. Őt lebeszéltem, magamat rábeszéltem: kiírom.

Aki régóta ismer, tudja, hogy Petúr fiam okozott már némi izgalmat nekünk. 4 évesen elkezdett romlani a beszéde, egyre kevesebbet, egyre rosszabbul érthetően beszélt. 6 évesen már csak  egy szavas válaszai voltak, és sokszor láthatóan kereste a szavakat, de nem jutottak eszébe. 
Végigjártunk minden létező szakembert (fülészektől a pszichológusokon át a neurológusokig, és még rengeteg egyéb hozzáértőt) Pécsett, nulla eredménnyel. Végül 2 év keresgélés után egy budapesti doktornő ajánlott egy nyíregyházi vizsgálatot, így lett meg, hogy mi okozta a beszédzavart. 
Konyhanyelven: tápláléklebontási probléma miatt lehetnek neurológiai tünetek. Azok az anyagok, amik számára nem jók, méregként felszívódva jutnak a véráramba, és ezáltal az agyba. Az ő esetében a beszédközpontot blokkolták. Ezt a magyarázatot kaptam a nyíregyházi doktornőtől, és egy diéta-javaslatot. Ezután még sok más vizsgálat jött, hiszen már tudtuk, milyen irányba kell elindulni. Kialakítottunk egy tej-, cukor-, glutén-, és szójamentes étrendet (hogy az apróságokat ne soroljam), és bevált. :) 3 hónap után újra folyékonyan beszélt Peti. Akit érdekel a dolog kémiája, lefolyása, annak ajánlom a GAP-szindróma c. könyvet.

Ez a múlt. Kimutatott fruktóz malabszorpció, és a többi. Emiatt Peti tartósan betegnek számított, és évente kellett vizsgálatra járni. Ezt sem értettem ám, mert anno közölték velem, hogy ne várjam, hogy jobb lehet ez az állapot, értsem meg, hogy egy életre szól a diéta. Mivel megértettem, pont azt nem értettem, hogy akkor mi a francért kell évente vizsgálni, de kötelességtudó lévén vittem mindig.

Most szerdán voltunk terheléses fruktóz teszten. Ez egy kilégzéses vizsgálat, ami úgy néz ki, hogy belefújatnak egy gépbe a gyerekkel, majd megitatnak vele egy pohár cukros vizet, aztán pedig 15 percenként újra fújatják. Idén megfejelték azzal, hogy kanült kötöttek a karjába, mert 15 percenként vért is vettek tőle. Igen ám, de mint utólag kiderült, az első vérvételnek még a cukros víz előtt meg kellett volna történnie, de a doktornő (továbbiakban DN) csak a utána rakta be a kanült, vett vért. Ezért az egész vérvételes dolog felesleges volt, az eredmény értékelhetetlen lett, nem volt kiindulási alap. (Ez délután közölte a doktor úr. Továbbiakban DÚ. )
Arról is meséljek, hogy milyen az, ha kiabál egy gyerek, mert épp szúrják, egy műanyag vackot raknak a vénájába? Ja, kérem, az olyan, hogy közlik vele, hogy "nem fáj ez annyira" (mert nyilván pont azt érzik, amit ő), és bejön egy másik DN, hogy "mi ez a hangoskodás, miért kell ezt csinálni". Természetesen lekezelően, nulla empátiával.

Tavaly azt mondták, ha a mérési eredmény 10 fölé megy, akkor pozitív, vagyis fruktóz malabszorpciós (tudom ám hivatalosan is írni: fructose malabsorption) a gyerek. Idén valamiért 20 lett ez a szám, okát, értelmét nem tudom. Peti a cukros víz megivása után rögtön hasfájásra panaszkodott, mondtam is a nővéreknek, orvosnak. Aztán fújt. A számokat nem tudom, de a 23-ast konkrétan láttam, így gondoltam, hogy a szokásos (immár 3.) pozitív lelettel jövünk haza. 
Mivel reggel 8-ra mentünk éhgyomorra, és 12-kor végeztünk, kértem, hadd vigyem haza a gyereket, majd én visszamegyek 2-re az eredményért, és így is lett. Aznap nem kaptam eredményt, mert a DÚ visszarendelt minket péntekre egy laktóz terheléses vizsgálatra, de már vérvétel nélkül, csak kilégzésesre. Azt hiába mondtam, hogy nem a laktóz (tejcukor), hanem a kazein (tejfehérje) a gond, mivel nincs a nevem előtt az a varázslatos két betű, hát nem számít. (A kazein mentes diéta  szigorúbb, mint a laktózmentes, teljesen tejmentes.)
Hasfájással, fájó karral jött haza Peti szerdán.

Ma visszamentünk, ismét 8-ra, éhgyomorra. Peti reggel megitta a laktózos löttyöt, és megkezdte a fújást. Kérdeztem, milyen érték fölött rossz, 10-et mondtak. 19-nél már hümmögtem, 27-nél azt mondta a DN, hogy bár elvileg ez lett volna az utolsó, fújjon még egyet 15 perc múlva. Az 39 lett. Hú, bakker...
Ekkor 11 óra volt, ismét kértem, hadd vigyem haza ugyanúgy, mint szerdán, de nem tehettem meg arra hivatkozva, hogy 39-et fújt, és lehet baj.* Természetesen nem értette a DN, hogy miért akarok elmenni, miért van elege a gyereknek a klinikából, és a sajátos arrogáns stílusával éreztette is. Közben jött a dietetikus két nővérrel, és kikérdezett a diétáról, külön hangsúlyozva, hogy "ugye nem valami természetgyógyászati, vagy biorezonanciás vizsgálat alapján találtuk ki, hogy elhagyjuk a tejet, glutént, mert azt már unják, hogy mindenki ezzel jön". Mondtam, hogy nem, mindegyik papír alján orvosi aláírás van. Mellesleg kérdem: és ha természetgyógyász ajánlotta volna, akkor nem lehetne jó? Becsülettel kivártuk a fél 3-at, a vizit végét, és akkor jött a döbbenet.

Indításképp megtudtam, hogy beszélt egy kollégával, és egyikük sem ismeri a nyíregyházi vizsgálati módszert, ezért nem fogadják el. A fruktózteszttel kapcsolatban elhangzott a kérdés, hogy volt-e tünet utána. Mondtam, hogy hasfájás volt, igen. 
DÚ: -A hasfájás nem tünet, fájhat akármitől. Volt hasmenése?
Én:- Nem volt.
DÚ: -Akkor az eredmény negatívnak tekinthető.
Én, erősen meglepve: -Akkor is, ha a fújási eredmény magas?
DÚ: -Igen. Ez egy tömény cukorkoncentrátum volt, azért reagált így. A laktóz után volt tünet? Hasmenés?
Én: -Nem.
DÚ: -Akkor az is negatívnak tekinthető. Adhat neki cukrot és tejet.

Konklúzió. 
-Van egy gép, amivel mérik, hogy mit lélegzik ki a gyerek a terhelés után. Ezzel kell szórakozni órákig, majd a végén nem veszik figyelembe a mért eredményeket. 
-Berakták a kanült, "szívták a vérét" 15 percenként (Petesz mondta így :) ) tök fölöslegesen. 
-Mások vizsgálati eredményei mintha nem is léteznének. 
-Mint kiderült, makk egészséges a gyerekem! Adhatok neki bármit! Tehát eddig orvosi utasításra diétáztunk, mostantól hobbiból. Mert, ugye egyértelmű, hogy nem változott semmi???
Még emlékszem, mi volta diéta előtt. Sőt, sosem felejtem el. És nem viszem máshova, nem teszem ki ennek soha többé a gyereket! Nem érdekel, ha nem lesz papírunk a betegségről. Ez havi 7000 Ft mínuszt jelent, ennyivel volt eddig több a családi pótlék emiatt. Ennél nekem sokkal többet ér, hogy az legyen, ami Petesznek jó, amit ő akar (idézem): "ne vigyél oda soha többé, de még a házunkba se tegye be orvos a lábát!". 
És mielőtt valaki sajnálná a diéta miatt, jelzem, hogy nem jelent gondot, megszoktuk mind. A gyerekek jól fejlődnek, szépek, okosak, ügyesek. Gyakorlatilag mindent el tudok készíteni a megengedett alapanyagokból is, semmiről sem maradnak le. 
Egy kiegészítés: a nővérek nagyon kedvesek, helyesek voltak. Csak, hát a negatív hatás mindig mélyebb nyomot hagy. :(

*A terheléses vizsgálatról még annyit, hogy a szobában lévő 2 éves gyerkőcnél tejterhelés volt. Már az 50 ml beadása után tiszta ekcéma lett a kicsi teste, de akkor is meg kellett innia az utána következő, 100 ml-es adagot is, hiába kérdezte az anyuka, hogy elhagyhatják-e. Nem, meg kellett innia, hogy utána annyit mondjon a DN, hogy "nagyon csúnya lett a bőre".  - Basszus... -ezt én teszem hozzá.

Amúgy jól vagyunk, kösz. :)



2014. január 30., csütörtök

Zsákból párnák

Anita (Csipcsup) olyan szerencsés, hogy kincseket tud előszedni a padlásról. Hogy mit is? Nyomott mintás, régi, családi liszteszsákot. :)
Annyi dolgom volt, hogy párnahuzatot varrjak belőle, és hozzá párnát, ami bele került. A mintásat férfiember kapja, ezért nem díszítettem túl, csak egy "keretet", némi fekete farkasfogat, és egy fa gombot öltögettem rá.
A nőiesebb párnára pedig egy régi csipketerítő került.
Ez ám az igazi vintage! :)


2014. január 23., csütörtök

Megnyerhető táska

...dagi madárral. :)
Szeretném meghálálni, hogy érdeklődtök a munkáim iránt. :) A Facebook-on indítok egy játékot, ezt a táskát fogom kisorsolni a jelentkezők között. (Azért ott és nem a blogon, mert ott még többen vagytok, mint itt.) Viszont tudom azt is, hogy nincs mindenkinek Fb profilja, és őket sem szeretném kizárni a játékból. Tőlük azt kérem, ha szeretnének ringbe szállni a táskáért, hogy írjanak egy e-mailt az info.lidercke@gmail.com -ra "táskás játék" tárggyal, és szerepeljen benne a valódi nevük is. A játék jan. 31. (péntek) este 8-ig él.
A jellemzők:
- méret: 30 cm széles, 20 cm magas, 10 cm oldalszélességgel,
- hosszú, állítható vállpánt,
- műbőr minta, talp és oldalrész,
- egy kicsi belső zseb és kulcstartó karabíner,
- két oldalra húzható cipzár.








2014. január 13., hétfő

Lemosható - és ez a lényeg :)

Elképesztőek a fiúk... pláne Petesz.  Az uzsonnás táskáját két naponta kellett mosnom, mindig poros, sáros, sőt, időnként lábnyomos is. Nagyon elegem volt már, hát rászántam magam és vettem viaszosvásznat, pedig amúgy nem szeretem ezt az anyagot.... no, de szükség törvényt bont. :)
Lemosható uzsonnás táskát varrtam. Belül is letörölhető, mert gyöngyvászon a bélés. Tépőzáras, és igazán nagy méretű: 30x30 cm, így belefér a tízórai, uzsonna és a kulacs is.
Az emblémát műbőrből vágtam ki, varrtam fel - és mindezt a Bivallyal. :)


2014. január 9., csütörtök

Madaras megint

Ezt a madarat Petúr fiam rajzolta pár éve. Azóta született már jónéhány aranyos gyerekrajz, de ez az egyik kedvencem maradt. Tavaly már megvarrtam , szintén szatyorra, most megint elővettem. A csőre, szárnya, farktollai filcből vannak, "térbeliek".

2014. január 2., csütörtök

Hogy lett egy bivalyom a gondolat teremtő erejéből

Az elmúlt napokban rendezgettünk, és végre bekerült egy asztalos varrógép is a meglévő mellé a műhelynek használt szobába. Nem is értem, hogy fért be, komolyan. :D (Nyilván tágító bűbájt használtam, mint Hermione. ;)  )  És hogy hogy jutottam hozzá? Igazán egyszerűen: a vágy által.
Néha nyikorog, szenved a varrógépem, ha vastag anyagot teszek alá, pl. műbőrnél, vagy sok réteg textilnél. Sajnálom, és kímélném, ezért szerettem volna egy "erőgépet", de tudtam, hogy vásárolni nem fogok mostanában. Időnként végiggondoltam, majd félretettem magamban a kívánságot.
Aztán egy nap apukám és a férjem valami nagy izét cipelt haza. Elmesélték, hogy segítettek költözködni egy ismerősnek, és a néni nekik adta az öreg varrógépét, mondván úgyis kiszanálná. Így lett nekem egy új gépem. :)
Keresgéltem a neten a típusszám alapján, mikori lehet, de azt nem találtam, csak a becenevét: a Bivaly, így nevezték régen ezt a gépet. A fiók kipakolásakor pedig mit találtam?! Őrület, de itt van az eredeti használati útmutató, a garancialevél, a blokk, minden! 1968. május. 15-én vásárolták a pécsi Centrum áruházban 4280 Ft-ért. :) Felhívnám a figyelmet a lemez pedálra!
Sajnos, nem működik, de szerintem a szíj öregedett el csak, mert a motor megy, csak épp nem forgatja meg a kereket. Paya majd kicseréli a szíjat, addig nézegetve örülök neki. :)
Jó, jó, elismerem, az asztalrész festék után kiált. (Mit kiált?! Sikítozik!) Ez is meglesz majd. Egyértelmű, hogy fehér lesz - elég nagy hatással van rám Évi műhelye... :) A székem már szép, és előbb-utóbb párna is kerül rá.




No, hogy is van ez a gondolat teremtő erejével? Én nem panaszkodom. ;)
( BMW-re sosem vágytam annyira, nyilván ezért nincs. ;) )
Frissítés: Paya szétkapta kicsit, meghúzta az ékszíjat, és meeeeegy! :)

Virágos, lepkés szett

Egy végtelenül türelmes megrendelőnek készült. :) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kb. háromszor annyi időt, munkát tettem bele, mint eredetileg terveztem, de nem bánom, nagyon megérte. Jelzem, élőben mindig minden szebb, mint fotón, szóval emeljétek négyzetre a képeket!
A virágos anyag Tilda pamutvászon a Fabulous Textiltől.
Részek: 
-ovis zsák rózsaszín belső zsebekkel, és egy kicsi, drapp zsebbel
-bevont vállfa
-a zsákba gombolható tasak, ami belül gyöngyvászon, vízálló, kitörölhető, tépőzáras
-tisztasági zsák szintén vízálló béléssel.
A kislány neve Virág, a jele is virág, de pillangót szeretett volna, ezért került rá sok lepke. :) 
Nyugalmas ovikezdést, gyors beilleszkedést kívánok! :)


 
 



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails