2017. április 18., kedd

Önmarcangolóknak - nekem is

Az elmúlt napokban olvastam pár kifakadást, és ez elindított bennem valamit.
Gyorsan bevallom: szeretem az internetet, örülök a Fb-nak. Jó, hogy tartjuk a kapcsolatot a távoli ismerősökkel is, rengeteg szépséget, vagy praktikus dolgot látok. Emellett persze, megvannak a hátrányai is. A nyilvánvalókat most nem is említeném, de azt mindenképp, hogy elképesztő elvárásokat hozunk létre magunkban a virtuális világot látva. 
Ki ne sóhajtozna, ha gyönyörű, ragyogóan tiszta, rendes otthonokat lát, ahol mestercukrászokat megszégyenítő torta áll az asztalon, ízléses porcelánok között? A varázslatos húsvéti dekorációról ne is beszéljünk! Nyilván valami lágy zene is szól... A háziasszony karcsú, rendezett a frizurája, finoman sminkelt. A blogbejegyzéseiből tudod, hogy minden reggel fut, este meg tornázik. Mindenhez ért. Mindenhez IS. Kéthetente elutaznak külföldre kettesben a férjével, mert kell a pihenés. Természetesen a gyerekei is mintaszerűek, és a munkában is kiválóan teljesít. És ilyenből van egy halom.


A másik halomban meg ott vagyok én, sok társammal együtt. Morgok, mert hiába pakoltam össze reggel, villámgyorsan rendetlenséget csináltak. Látom, mi mindent kellene javítani az otthonomon, de egyelőre nem megy. Az a furcsa, hogy amikor a számomra tökéletes házban éltem, akkor is folyton azt láttam, hogy mennyi teendő lenne MÉG! 
Szinte kizárólag ronda tortát tudok sütni, ezért már nem is próbálkozom mással, inkább kiaknázom a csúnya sütik lehetőségeit. Pl. ha kikaparok egy részt a piskótából, és ráállítok egy lego markolót, az vicces. De lehet hegyorom is belőle hegymászóval. Vagy vakondtúrás is. Mindig elfogy. :) És ha direkt elfolyatom a krémet, akkor rusztikus, ugye? A tegnapiban mondjuk, pont nem direkt folyt...

A többit már ki sem elemzem... Látom, tudom, hogy sokan vagyunk, akik nem illünk a fenti kategóriába, és ez frusztráló tud lenni. Igen, néha engem is zavar. Aztán eszembe jut, hogy azért van amiben jó vagyok. 
Pöpec táskákat varrok. Nyakpárnában profi  vagyok. A húsvéti nyúlkalácsom isteni lett! Nincs boldogabb a macskámnál! Sokat nevetünk.


Ez nem egy "megmondó poszt", természetesen, hogy is lenne az?! De néha nem árt leszállni a való világba, és körülnézni. Az elkeseredett, önmarcangoló hölgyeményeknek külön üzenem, hogy ne olvassanak blogokat egy ideig! :) Örülnék, ha írnátok pár sort. Ti miben vagytok jók? Vagy ha pont egy szuperanyu téved ide: mondd, hogy csinálod?! 

2017. március 29., szerda

2017. március 10., péntek

Csupa-csupa életöröm

...ez a táska! Méretét tekintve: hatalmas. :) 46 cm a legszélesebb pontján, a magassága 35 cm, az oldalszélessége 10 cm.
Anyaga: kétféle mikrokord, az egyik barna alapon rózsás, a másik kékeslila alappal készült, ugyanazzal a mintával. A bélés meg zöld, mintás.
Kívül van egy cipzáras zseb, hátul egy nagy, gumis, pakolós. A felső cipzár kétirányba nyílik, ahogy nálam szokott. :) Belül nagy, osztott zseb van, és kulcstartó karabiner.
A pánt pedig valódi bőr, gyönyörű kidolgozással, csatokkal mindkét oldalon.





2017. február 24., péntek

Lila Lilinek

...és ráadásul nagy is! 30x40x10 cm-es táska.
Felül kétfelé nyitható cipzárral, hátul cipzáras zsebbel, belül mindkét oldalon osztott zsebbel, és kulcstartó karabinerrel. Ez biztosan nem jön szembe. ;)


2017. február 20., hétfő

Tavaszt ide, de máris! :)

Én már nagyon várom. :)
A mai tárcák már a kikelet jegyében készültek. Felül, a pikkpakk zárnál 9 cm szélesek, a hosszuk 15 cm. Mindháromhoz van lecsatolható csuklópánt is. A bélésük rózsaszín csíkos vászon. Ezek a kisebb tárcák nem kaptak külön zsebeket.


2017. február 17., péntek

Léghajós óriás

Egy kérésnek igyekszem megfelelni, de nem mertem a kért anyagból varrni rögtön, mert abból kevés van itthon, ezért a vágyott fazont tervezgetve csináltam egy mintadarabot. Úgy néz ki, eltaláltam, jöhet a következő, ez meg szabad. :)
Elöl, középen van egy cipzáras zseb, és belül is van zseb, kulcstartó karabinerrel. A hátsó oldalra is varrtam egy nagy, gumis zsebet, így akár pelenkázó táskaként is megállja a helyét, ide befér két üveg is.
Két irányba nyíló cipzár teszi kényelmessé a használatát. A vállpánt -természetesen- állítható, akár keresztben is hordható.
A legszélesebb pontján 45 cm, felül pedig 32 cm széles. 36 cm magas, és 10 cm az oldala.
Mit gondoltok róla?




2017. február 15., szerda

Bárányfelhővel töltve




Ne legyenek kétségeitek: elárulom, hogy bárányfelhőkkel tömöm a párnákat. Olyankor kell összefogdosni őket, amikor szép, halványkék az ég, és nem fúj a szél. Szeles időben 40 felettiek meg se próbálják a műveletet! Legalábbis én nem ajánlom, meg az orvosok, és gyógyszerészek se. 
Szerencsére tegnap szép idő volt, összegyűjtöttem egy nagy adag felhőt, és befejeztem ezeket a rókás nyakpárnákat.

Különlegességük, hogy egy papírróka fotója alapján kellett megrajzolnom a mintát. Övpárna is készült hozzájuk. :)

2017. február 2., csütörtök

Cs közép

...avagy közepes méretű csupazsebes táska, mert felmerült rá az igény. 30x25x8 cm-es lett. Bőrpántos, patentos nagy zsebbel, a felső cipzár két irányba nyílik, fém talpakat is kapott, a hátsó felére pedig kisebb zsebet. Belül osztott zseb és kulcstartó karabiner van.





2017. február 1., szerda

Egy rég halogatott bejegyzés

Annyiszor akartam már írni ezekről a bőr pántokról! Annyiszor akartam már mutatni! És valamiért mindig elmaradt, pedig tavaly tavasz óta használom őket. Egy bizonyos projekthez szerettem volna, ha van valódi bőr vállpántom, és meg is találtam anno a megfelelő embert, aki elkészítette őket. Ez bizony magyar kézművesmunka.
Gyönyörűek! Minden részletük igényesen, mesterien kidolgozott. A legdrágább marhabőrből készültek, és ha hallottátok volna, micsoda bőripari előadást is kaptam hozzájuk, átéreznétek azt, ami akkor engem magával ragadott. :)
Csakhogy az a projekt nem úgy alakult, ahogy terveztem. Van ilyen. Ahogy mondani szoktam, egy állandó van az életben: a változás. Itt az ideje, hogy újra elővegyem ezeket a pántokat, mert méltóbb helyet érdemelnek a szekrénynél. :)






2017. január 24., kedd

Drappok

Varrtam néhány mindenes tárcát, a már mutatott mintára.

A napok peregnek, a szavak néha bennem rekednek... Az elmúlt hetek, napok másfelé fordítottak, de most igyekszem visszaállni menetirányba, és dolgozni, sokat dolgozni. A személyes, családi izgalmak, és a nemzeti gyász is mélyen megérintett. Nagyon mélyen. Munkaterápia jön.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails